Reanimált tárgyak.
Egyik kedvenc vesszőparipám a régi, kidobásra ítélt tárgyak, főleg bútordarabok, de bármi más is lehet. Hogyan lehet valamit a kidobástól megmenteni és újraértelmezni, mert az jó, minőségi anyagból, esetleg még kézi munkával készült, vagy mert valami személyes emlék köt hozzá és valamikor az akkori divat értelmében menő volt, de mára már nem az? Szeretem ezt a fajta kihívást, mindig örömmel tölt el a folyamat…
Régóta foglalkoztat, vajon mit mesélnének a minket körülvevő tárgyak, ha mesélni tudnának…
Ez a szép kis 20. század eleji zsámolyt egy bolhapiacon találtam Franciaországban. Azt képzelem, hogy a Tűzmadár legendájáról mesélne nekem.
Ha sokat megélt régi tárgyaink, örökölt vagy bolhapiacon vásárolt darabjaink beszélni tudnának, vajon mit mesélnének? Itt egy kézi faragású diófa karosszék és zsámoly szett volt a tét.
A stílusjegyek alapján késő 18.századi bútorok, fényes szatén kárpittal, ami már menthetetlen volt, így nem volt nehéz megválni tőle.
Adott volt egy szekrény a „legendás” VARIA bútorcsalád darabjaként. A valamikor modern műgyanta bevonat az ajtaján teszi ezt a fajta bútort azonnal azonosíthatóvá és egyben ódivatúvá. Pedig igencsak robosztus az alapanyaga és egyszerű, szögletes formája éppen jól beilleszthetővé tenné egy modern lakókörnyezetbe. Izgalmas feladat régi, kidobásra ítélt bútorokat felújítani, újrahasznosítani, újraértelmezni stb. Lényegében újjáéleszteni…
Ezt a puffot, egy barátnőmtől kaptam, hogy csináljak vele valamit, amitől majd friss és fiatalos lesz. Szóval: élesszem fel!
